Üdvözöllek. A helyzet az, hogy padlón vagyok. Mármint érzelmileg és anyagilag is. Mínusz mit tudom én mennyi, plusz utána sok nulla, szóval rengeteg. Jönnek a csekkek meg a telefonok a bankoktól, stb. Ja….
Hiába dolgozok reggeltől mikulásig, főállásban meg mellékesben, kevés az amit kapok.
Ok. Igazad van. Végül is én tehetek róla. Miért kellet hagyni idáig eljutni a dolgokat MI? Puff egy maflás. Aúúú….ez fájt.
Hát…..izé…..szóval ez egy hosszú történet. Egyszer talán elmesélem, de végül is a jelen szempontjából azt gondolom már lényegtelen.

Szóval a lényeg, lépnem kell, mert a gyerkőceimnek mégsem mondhatom azt, hogy „Ok fiúk. Ma nagy lakomát csapunk!”, miközben fellapozom a szakácskönyvet a képeknél.

Nos, akkor vájunk bele! Lássuk mim is van?
Van lelkesedésem, (ál)önbizalmam, némi sütnivalóm, üres pénztárcám, üveges tekintetem és célom, hogy a fiaimnak ne keljen nélkülözniük.
Mit lehet mindebből kihozni?
„Semmit!” vágjátok rá rögtön néhányan? Ahhh kishitűség……örök ellenség. Fogadjunk, hogy vannak akiknek az is megfordult a fejükben, hogy jó magyar szokás szerint, ilyen helyzetben biztos célba vettem a legközelebbi agytompító közösségi hálózat találka helyét, és mán kötöttem is be magamnak intravénásan a vegyigyümit azaz az aszfalt és kerítésszaggató házi páleszt.
Hát tévedtetek……. Ja….. Én aztán nem iszom! Soha! Na jó, szilveszter az kivétel, de akkor is csak egy pohárral.

POZÍTÍV GONDOLATOK!

Tehát nincsenek: gondok, bajok, problémák.

KIHÍVÁSOK VANNAK!

Érted? És Én felveszem a kesztyűt!

Ha kíváncsi vagy, ha érdekel, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, akkor tarts velem. Bár még Én sem tudom, de bízom a jövőben. Igyekszem majd minél „sűrűbben” megosztani veled az „élményeimet”.